Waldemar Lenz őrmester, a német 13. páncéloshadosztály tüzérezredének lövegparancsnokának ütege 1944 december 28-án Rákospalotán, a Csömöri patak partján kialakított állásokban védekezett. Állásaikat erősen támadta az orosz 155. hadosztály, és a védők egyre szorultabb helyzetbe kerültek. Kisegítésükre az akkor Kispesten harcoló Billnitzer-csoporttól rendeltek ki segítséget, a 6. rohamtüzér osztályt.

"A hátunk mögött hirtelen megszólalt néhány újabb löveg - emlékszik vissza Lenz - és lefogta a velünk szemben álló ellenséges tüzérséget. Végre mi is lövéshez jutottunk, és együttes erővel el is kaptuk őket. Az orosz gyalogság azonban tovább erőltette a támadást, és hullámokban rontott ránk. Már azt hittük, elborít minket ez az áradat, amikor - micsoda zene volt füleinknek! - lánctalpak csörgése hallatszott, aztán a kis utcákból kirontott négy rohamlöveg. Rárontottak az oroszokra, minden fegyverükből tüzet okádtak, és egyszerűen szétkergették az oroszokat. Messze előretörtek, átgázoltak az oroszok árkain, eltapostak egy ütegállást, és kilőtték azt a harcálláspontot is, ahol valószínűleg a ruszkik tüzérségi megfigyelője volt.
Visszafelé jövet a rohamlövegek mellettünk álltak meg, és akkor láttuk, hogy ezek magyarok, Zrínyi rohamlövegek. Az élharckocsiból - antennájáról ítélve ez lehetett a parancsnok gépe - kiemelkedett egy alak, a fején páncélos sisakkal, villogó szemüveggel. Arcát porvédő sál takarta el. A parancsnok után érdeklődött, mire a bunkerból elő jött Wollendorf őrnagy. (Az őrnagy Lenz osztályparancsnoka volt, pár nap múlva megsebesült.) A szemüveges ember kimászott a rohamlövegből. Ekkor látszott, hogy alacsony, zömök, görbe lábú ember. Levette a sálat, és akkor láttuk, hogy magyar tábornok. A magyar összekötőtiszt hirtelen elvigyorodott, és jól hallhatóan felkiáltott:
"Hiszen ez Bill apó!"
A tábornok kegyetlenül lekapta Wollendorfot, sorra rámutatott a hibákra, amiket mi már tegnap óta jelentgettünk neki:
"Ha nem ért a gyalogsági harchoz az őrnagy úr, miért nem kérdezi meg valamelyik tapasztaltabb őrmesterét?!"
Mokány kis öregúr volt, pedig már nem volt fiatal ember. Amikor levette a sisakját, látszott, hogy ősz, és erősen kopaszodik is. De úgy ugrott fel a lánctalpra, mint valami atléta. A magyarok meg röhögtek rajtunk:
"Hallgassatok Bill apóra," mondta a tábornok kocsijának vezetője. "Már három éve van a fronton, és még mindig él… Tudja, hogy mit beszél!"
Igaza volt a kurafinak, a tábornok azonnal átlátta, milyen amatőr módon szervezte meg Wollendorf a védelmünket. Még sosem láttunk ilyen magyar tábornokot..."

Billnitzer Ernő vezérőrnagy

Billnitzer Ernő vezérőrnagy (az utolsó napokban őt is előléptették altábornaggyá) szintén nem volt már fiatal ember, 57. évében volt, amikor kinevezték az I. hadtest páncélosalakulatainak parancsnokává. A róla elnevezett Billnitzer-csoport a Budapestre rendelt, illetve ott szorult hat rohamlöveg-osztályból állt, amelyhez hozzácsapták az 1. magyar páncéloshadosztály még megmaradt hét harckocsiját is. Az egységnek 30 Zrínyi rohamlövege, négy Toldi, két Turán IV-es és egy Panther harckocsija, és egyesek szerint két vagy három Nimród önjáró légvédelmi lövege volt, azaz 30-39 páncélosa. (A rohamlövegek számáról sok, de egymástól nagyon eltérő adat maradt fenn.) Ez az erő a legjelentősebb páncélos erő volt a bekerített Budapesten, az utána következő Feldherrnhalle páncélgránátos-hadosztály csak 29 harckocsival rendelkezett.
Billnitzer tábornok, a fiumei postai tisztviselő fia rohamtüzérként harcolta végig a háborút, és született szervező is volt. Egységeit keményen kézben tartotta, és - ellentétben a németekkel, akiknek ez nem nagyon sikerült - egészen az ostrom végéig képes volt gondoskodni sérült lövegei megjavíttatásáról. (Ezt először a Soroksári úton, a Hofferr traktorgyár üzemében, aztán pedig a Déli pályaudvaron, a vasúti javítóműhelyben végezték, egészen január végéig. A 10. rohamlöveg osztály tábori javítóműhelye azonban egy Ostrom utcai garázsban egészen február 11-én estig működött. Ezen a napon gördült ki a garázsból az utolsó kijavított Zrínyi, és a Billnitzer-csoport ekkor még mindig öt rohamlövegből és egy Turán harckocsiból állt. Ezek másnap néhány német páncélossal együtt támogatták a kitörést, és ennek során pusztultak el. A műhely felszerelését a kitörés megindulása után felrobbantották az Ostrom utca 24. számú ház udvarán.)
A rohamtüzér egységeket a németek ugyanúgy igyekeztek szétszedni, mint a többi nagyobb magyar alakulatot, részenként, egymástól távol vetették be őket. Billnitzer tábornok azonban nem engedte ki a kezéből a vezetést, minduntalan felbukkant a különféle helyeken harcba vetett csapatainál, szervezte őket, gondoskodott róluk, és szinte észrevétlenül az egész védelem páncélos erőinek irányítása az ő kezébe került. A német harctéri parancsnokok elfogadták az irányítását egyszerűen azért, mert fölényes tudását, megfellebbezhetetlen hozzáértését kénytelenek voltak elismerni.
Billnitzer nemcsak saját katonái, de a többi magyar katona előtt is népszerű volt, sőt az egyszerű német katonák is felnéztek rá.

Rövid életrajza:Billnitzer Ernő (Fiume, 1889. jún. 17. - Budapest, 1976. dec. 16.) tüzértiszt. 1942. nov. 15 - 1943. máj. 1. között a II. hadtest tüzérparancsnoka. Ettől 1944. szept. 1-ig a Központi Átvételi Bizottság (KÁB) állományában van. 1944. júl. 1-től vezérőrnagy. 1944. szept. 1-től megbízzák a rohamtüzérség szervezésével és vezetésével, mint a hajmáskéri tábori tüzér iskola ekkor kinevezett parancsnokát. A KÁB-nál már foglalkozott a rohamtüzérség szervezésével. A budapesti harcok során a róla elnevezett rohamtüzér-csoport parancsnoka, 1945. febr. 1-től soronkívül altábornagy. 1945. febr. 14-től 1948. júliusig szovjet hadifogságban, 1948. szept. 29-től előzetes letartóztatásban volt, a budapesti népbíróság 1949-ben 3 évi börtönre és politikai jogai 5 évre történő felfüggesztésére ítélte. 1950-ben új perben 8 évi fegyházra, politikai jogai 10 évi felfüggesztésére, vagyonelkobzásra, állásvesztésre ítélték.

Forrás: http://memoir44.hu